2018. január 16., kedd

Farsang a Pagonyban

A Százholdas Pagonyt vastag hótakaró fedte be. Napok óta havazott, és rettentő hideg szél fújt. Micimackó és Malacka mégis úgy döntött, hogy meglátogatja néhány barátját ezen a januári délutánon.
Amikor Nyuszi háza elé értek, bekopogtak. Hangos tüsszentés volt a válasz, majd hosszú orrfújás.
- Nagyon megfáztam – nyitott ajtót a köntösébe bugyolált Nyuszi. – Tigris miatt van az egész. Tegnap hógolyóztunk. Természetesen csak én fáztam meg – mondta inkább magának. – Mindenesetre inkább ne gyertek most be, különben ti is ágynak estek. Ilyen cudar időben mindenkinek a házában kellene melegednie – csóválta meg a fejét.
Micimackó és Malacka jobbulást kívánt Nyuszinak, és tovább indultak.
- Mi-Mi-Micimackó – dadogta Malacka , én azon gondolkodom, mi van azokkal, akiknek nincs jó meleg otthonuk…
- Miről beszélsz, Malacka? Hisz’ nagyon szép, meleg házban lakik Tigris, Bagoly, Kanga és Zsebibaba és Füles… is. Füles! – csapott a homlokára Mackó. – Róla teljesen elfeledkeztem!
- Menjünk el hozzá – tanácsolta Malacka.

- Szervusztok – köszöntötte őket Füles. Fadarabokból épített háza nem védte őt a hótól és a hidegtől.
- Szia Füles! – köszöntek a látogatók egyszerre.
- Mi járatban vagytok? – érdeklődött Füles.
- Aggódtunk érted, hogy bírod ezt a havas, szeles, hideg időt – válaszolta Malacka.
- Napok óta ilyen idő van, és csak most jutottam eszetekbe? – kérdezte búskomoran Füles. – Hát, jobb későn, mint soha – tette hozzá. – De Kanga és Zsebibaba eddig is gondolt rám: minden nap eljöttek hozzám. Sőt, ezt is tőlük kaptam – mutatta büszkén kék, kötött sálját a nyakában. – Ráadásul a házamat is segítettek újraépíteni, mert a szél összedöntötte.
- Ne haragudj ránk, Füles! – kérte Malacka.
- Holnap is meglátogatunk – fűzte hozzá Micimackó.
- Köszönöm. Remélem, hamarosan véget ér a tél…  mondta vágyakozva Füles.
- Tudom, mit csináljunk! – hallatszott egy ismerős hang a távolból. Zsebibaba kisvártatva odaugrált hozzájuk, Kanga követte.
- El kell űznünk a telet, hogy jöhessen a tavasz! – kiáltotta lelkesen.
- Jaj, Zsebibaba! Milyen jó ötlet ez! – lelkendezett Micimackó.
- De hogyan csináljuk? – kérdezte Malacka.
- Tartsunk mulatságot! – mondta egyszerre Kanga és Zsebibaba.
A kérdő tekintetek kereszttüzében Kanga magyarázni kezdte:
- Meg kell mutatnunk a télnek, hogy elegünk van belőle és már a tavaszt várjuk. Ezért is hoztuk Fülesnek ezt a díszes koszorút is az ajtóra – adta át mosolyogva.
- És öltsünk magunkra jelmezt is! – ugrándozott Zsebibaba.
- Szóljunk mindenkinek – kérte Kanga. – Két nap múlva találkozzunk nálunk.
- És ne feledjétek a vidám, télűző jelmezt! – tette hozzá Zsebibaba.
- Mulatság… az jól hangzik – merengett el Füles.

Két nappal később a havazás alábbhagyott. A Százholdas Pagony valamennyi lakója (igen, Nyuszi is eljött, mert időközben meggyógyult a náthából) összegyűlt Kanga és Zsebibaba szerpentinnel és lufival szépen kidíszített házában. Az ajtón felirat hirdette gyermeki kézírással: FARSANGI MULATSÁG.
Kanga süteményt is sütött, amit a vendégek jóízűen majszoltak.
A jelmeze mindenkinek nagyon vidám lett, és nem volt két egyforma!
Micimackó mézes csupornak öltözött, Malacka csíkos méhecskének. Még csápja is volt! Zsebibaba piros orrú bohócként mulatott, Kanga margarétának öltözött, Nyuszi pedig répajelmezbe bújt. Tigris vámpírként jelent meg, míg Bagoly bölcs varázslóként állított be.
Azonban Füles jelmeze vált mindenki kedvencévé, hiszen ő Napocskának öltözött.

- Nézzétek! – mutatott ki az ablakon Zsebibaba. – Kisütött a Nap.
Füles elmosolyodott.
A mulatság olyannyira tetszett a Százholdas Pagony lakóinak, hogy megfogadták: ezentúl minden évben beöltöznek farsangkor.

2017. december 28., csütörtök

Gyakori partner

A pasim igazi nőcsábász. Szinte minden nap más partnerrel mutatkozik nyilvánosan, aztán időről-időre visszatér az exeihez, köztük hozzám, mintha sosem lettünk volna külön. Egyszer együtt van velem, aztán egyszerűen elválnak útjaink. Magam sem értem, miért nem tud hosszabb ideig velem maradni.

Egyre jobban érzem úgy, hogy csak kihasznál. Mindig én akarok vele lenni, nem akarom mással látni! Fáj, ha nem érezhetem meleg bőrét, szívdobbanásait, lélegzetvételét. Nem vagyok képes többé elviselni, hogy rendszeresen eldob magától.

Egyenesen a mosógépbe, a többi póló közé.

2017. augusztus 17., csütörtök

Ketyeg még

Ketyeg még az asztalon felejtett óra.
Nézed, ahogy körbeér a mutatója...
És egyre lassabbnak érzed,
Egyre érdektelenebbnek.

Szinte várod, mikor áll meg végleg.

De a mutatók csak mozognak:
Üldözik egymást szakadatlan.
Nem érted, miért vonzza a tekinteted,
Hiszen a körök folyton ismétlődnek.

Az óra kitartóan kattog tovább,
Nem érdekli, ki mit gondol, s ki mit lát.
Ám te észreveszed apró zavarát:
Röpke pillanat csupán, amíg megáll.

Aztán újra elindul, de már lassabb.
Eltűnt a ritmus, oda a monotónia.
Mintha izgatott lennél (talán félsz?),
Mert a jól megszokott rend elvész.

De már nincs visszaút, gyengül a kis elem,
A mutató utolsó köréhez közeleg.
És csak nézed. Nem tehetsz róla, megbabonáz,
Ahogy a lépteket felváltja a csoszogás.

Hát vége. Ezt akartad, régóta vártad,
Hogy elnémuljon kétségbeesett hangja.
És most, ebben a hirtelen jött csendben
Rádöbbensz: a szemed láttára halt meg.

2017. június 18., vasárnap

Vége

Magával ragad, bezár
(Már szinte belefulladsz),
Körbeölel a magány.

Itt a vége, nincs tovább
(Elvágták a fonalat),
A kék madár tovaszállt.

2017. június 17., szombat

Döntés

Telik az idő, de te nem törődsz vele,
Csak hagyod, hogy a sodrás vigyen lefele.
Tik-

Újabb átlagos nap; nincs, ami meglepne,
Mégis folytatod a kényelmes életet.
-tak.

Megint egy sablon. Hogy? "Ez az élet rendje"?
Hát, köszönöm, de én nem kérek belőle!
Stop.

Más nem tudhatja, én milyen célért élek,
Ám "sajátjuk" mintha betemetne élve...
STOP!

Mi okom volna vakon követni őket?
Ki mondja, hogy csak ez az egy út a helyes?
Miért kéne úgy élnem, pont azt megélnem,
Amit mindenki magáénak mond? S büszke...

"Legyél hát egyedi! Legyél más!" -
Mintha kívánnák a változást,
Mégis ugyanazokat a köröket futják,
És nem tapasztalják meg soha a változást.
Kár.

De figyelj csak engem! Én változtatok,
Hisz' bátor vagyok, tudom, mit akarok.
Csak nézd, ahogy előre minden nap haladok!
Célom ugyanaz, de én naponta változok.

Fejlődök. Tanulok. Nézd! Élek.
S még mindig hiszek a mesékben.

2017. június 2., péntek

Álom

Álmaimban ott vagy velem,
Minden nap fogod a kezem.
Megnevettetsz, majd szívedbe zársz,
Meghallgatod lelkem panaszát.

Melletted nem vagyok egyedül,
S előbújhatok a fal mögül.
Csak te láthatsz engem igaz valómban,
Neked mutatom meg rejtett oldalam.

Összeköt minket tengernyi emlék,
Sok boldog pillanat, rengeteg kép.

Amikor ezek sorban eszembe jutnak,
Meseszép álmom hirtelen megszakad.

Kipattannak a szemeim, jobb kezem téged keres,
De már nem vagy itt, karom többé nem ölelhet.
Véget ért a tündérmese, véget ért az élet.
Nincs ember, aki a helyedbe léphet...

Könnyek futnak le az arcomon,
Némán üvöltöm el bánatom.
Elképzelem, hogy testembe éles fájdalom nyilall,
Ahogy a műszerek fogságából kitépem magam.

Elvettek téged tőlem, de tudod mit?
Megkereslek, bárhol bolyongj is!
Otthon híján mégis van hazám:
Melletted van a Megnyugvás.

2017. május 13., szombat

Érdemes

Ha úgy érzed, a célod elveszett;
Ha azt hiszed, nincs miért küzdened;
Ha úgy gondolod, magad maradtál;
Ha azt látod, senki nem figyel rád...

Nyisd fel végre a szemüket!
Mutasd meg, mire vagy képes!
Láttasd magadat a fényben!
Hidd el, hogy érdemes élned!

2017. május 7., vasárnap

Léptek

Törött üveg-
darabok
között egyen-
súlyozol.

Csalódtál fiúban
és lányban,
kicsiben és nagyban.
Bántottak.

Hevesen dobogó,
félő szívvel,
a szilánkok maró
élén lépkedsz.

Mezítláb, véd-
telenül,
fázva (ELÉG!),
egyedül...

Kit keresel, merre
tartasz?
Van bárki, akiben
bízhatsz?

Utad során le-
gyengültél. Nézd:
küzdöttél, ámde
vért vesztettél.

Van értelme tovább
menned?
Nem pihensz le inkább?
(CSENDET!)

Dehogy pihensz! Csak
lépkedsz halkan tovább,
amíg célokat
elérhetőnek látsz.

Nézz körül: senki sem
érti,
meddig tudsz még mene-
telni.

Nem volt elég már a szen-
vedés?
Szemedbe beleégett
a fény?

Ne harcolj tovább! Pi-
henj le.
Aludj végre! Megér-
demled.

Csak azt kívánom:
legyél boldog.
Magam vigyázom
örök álmod.

2017. április 27., csütörtök

Útkeresés

Drága múltunk elveszett az élet folyamán,
Összedőlt a közösen épített fellegvár.

Eltűnt már minden csepp boldogság, meghalt a világunk,
Köddé váltak érzelmeink, a régi kor lezárult.

Te magad mögött hagytál végleg,
S azt mondtad, rám már nincs szükséged.

Kitöröltél az életedből, mintha sosem lettem volna része.
Hallgass ide: bárcsak önmagamat is kiradírozhatnám végleg!

Nélküled okafogyottá vált létem,
Napról napra, mondd, mi értelme élnem?

Te voltál nekem a Fény, láttattad velem a színeket.
De világom beszürkült, sötét lett, monokróm, elveszett...

Akkora feketeség vesz körül, hogy magamat sem látom.
Csodára, Fényre, színekre, örökké mi értelme várnom?

Miért járjam azt az utat, amit mások kitapostak?
Azon célokat kergessem, ami másoknak öröm csak?
Miért harcoljak azért, ami engem hidegen hagy?
Tényleg elvárás, hogy mindig mások kedvében járjak?

Hadd kérdezzelek meg, drága Fény:
Miért éljem mások életét?

Not... enough

Living the life your parents gave you,
Still waiting for someone to guide you.

Feeling the cold air at the windowsill,
Start thinking about why are you still here.

Can't find a place you can call your home,
You're unable to care anymore.
Don't you want a normal life
And someone who you can trust?

You're alone in your silent world.
Be brave and create a sharp sword
From all your emotions and tears
Which you can fight with if you need.

Look around and start searching!
You'll find countless useful things.
Maybe an angel will come to you
To give you love. So be proud.

You are precious. You are worthy.
You're much better than I used to be.
I mean it when I say: you matter to me.
Just as you see this, it changes your reality.